Hogyan zajlik az a kevés szabadidőtök, amikor nem interjúztok, vagy próbáltok?
Péter: Csocsózni járunk, néha mulatunk is.

Folyamatosan az emo-trendekhez kapcsolnak titeket, illetve a magyar Tokio Hotelnek tartanak. Mit gondoltok erről?
Erik: A stílusunk is egy egészséges kompromisszum. Mindenhez kell a bandán belüli megegyezés, még a feldolgozás-dalokhoz is, amiket játszunk. Ha az ember olyan dolgokat csinál, amit nem szeret, akkor az se hiteles, se jó zene nem lesz.
Dávid: Azt mindenek előtt leszögezném, hogy az emo elvileg érzelmekről és popos, rockos, punkos zenéről szól, nem a halálvágyról.

Egyébként milyen zenét hallgattok?
Erik: Robbie Williamset, illetve horvát rockot régen. Ma már annyira nem.
Péter: Rockot, meg hát szinte mindent. Rockból is főleg instrumentálisabb dolgokat, Van Halent, Malmsteent...
Dávid: Engem Jimi Hendrix zenéje varázsolt el. De szeretem a Red Hot Chilli Pepperst és a Fall Out Boyt is.

Mióta készültetek zenésznek?
Péter: Óvodában már akartam gitározni, ennek eredményeképpen másodikos koromban beírattak hegedülni. Aztán 4 év után összetörtem két vonót, és akkor inkább hagyták, hadd gitározzon a gyerek...
Dávid: Én meg csellóztam, úgyhogy végül is kamarazenekart is csinálhatnánk. (nevet)
Péter: Ha nekiállnék hegedülni, meglepődnének. Ilyet még úgysem hallottak. (nevet)
Dávid: Amúgy ötödikes koromtól jártam csellózni, de minthogy balkezes vagyok, órán csak szenvedtem a hangszerrel, nem jutottam messzire.
Erik: Zenészcsaládba születtem. Apukám szintizett egy zenekarban, anyukám énekelt egy horvát énekkarban; kicsi koromban mindenhová kísértük őket buliba.
Dávid: Tudat alatt talán mind készültünk erre, de nem hittem volna, hogy megvalósul.

Mit szoktatok olvasni?
Péter: pl. Metro hírújságot...könyvre most sajna nincs idő.
Dávid: Nekem a Scar Tissue a nagy kedvenc, ami a Red Hot Chili Peppers elindulásától a mai napig tartó történetükről szól. Nagyon őszinte, és még mi is tanulhatunk belőle.
Péter: Dolák-Saly Róberttől a Madáretető az, ami nagyon megfogott.
Erik: Nálam Eragon, Gyűrűk Ura és Harry Potter a kedvencek.

Ezeket a hatásokat érezhetjük a szövegeiteken is?
Dávid: Elsősorban nem mi írjuk a szövegeinket, többen is segítenek benne. De igazából minden szövegben benne van a lázadás, önmagunk kibontakoztatása, amit fontosnak tartunk...írtunk mi is dalokat, voltak terveink.
Erik: Az alaphangulathoz íródnak a szövegek és mi határozzuk meg a témát. Tehát a már meglévő dallamra kerül rá a szöveg.

Akkor ez a sok promóció gyakorlatilag rossz hatással van a zenétekre?
Erik: A népszerűségünknek nagyon jó, megismernek minket az emberek. De olyan szempontból korlátoz minket, hogy ezt az időt próbálással is tölthetnénk. Ez hasznosabb lenne a koncertek miatt, de persze erre is szükségünk van. Próbáljuk keresni az egyensúlyt.
Péter: Április 20-án lesz az első koncertünk, Körmenden, gyúrunk rá gőzerővel. Utána 27-én is...már augusztusra is van egyeztetett koncertidőpontunk, egy hónapon belül lesz vagy harminc fellépés. Kemény lesz.
Dávid: Most lesz egy kicsit több időnk, hogy összeüljünk és átbeszéljünk a dolog zenei részét. Bár nem várnak el tőlünk tökéletességet, de mi igyekszünk rá. Emellett már próbálok a következő lemezre is koncentrálni, igyekszem feljegyezni az ötleteket.
Péter: Belőlünk nemcsak ez a lázadás jön...ha meghallgatod a lemezt, akkor találsz rajta olyan nótákat, amik zúzósak és csak arról szólnak, hogy örülünk a zenélésnek. Van szerelmes is, szóval többféle téma.
Erik: Az első klippel meg tudtuk mutatni, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, milyen zenét csinálunk. Bemutatkozás volt, de többek szerint például a Mi filmünk, amihez nemrég forgattuk a videót, jobb dal lett. Azt szeretnénk, hogy az emberek próbáljanak megismerni minket, hagyjanak kibontakozni, és akkor megmutatjuk: igazán jók vagyunk.